Verseim

Most dühös hangom kiált feléd,
Neked adtam lelkem mindenét,
De már orcámon könny csordul le,
Felejteni szívem téged tud-e?

Üresség tölti lelkem,
Mélyén sírok csendben.
A világ sötétté lesz,
S az elmúlás bekebelez.

Sötétség borítja az eget,
S mellette az embereket!
Oly fekete a téli éj,
Mint sok ember lelke mélyén.

Mikulás bácsi mit is mondhatnék,

Eljött az ősz, beköszöntött újra,

Szólsz halk, édes kis hangon.

Ez a világ mért ily mocskos?

Te egy vagy a sok kis szálból.

Újra öleljelek várom izgatottan.

Hang mi felcsendül a síri csendben,