Szűcs Noémi - Téli sötétség

Sötétség borítja az eget,
S mellette az embereket!
Oly fekete a téli éj,
Mint sok ember lelke mélyén.

Fagyos levegő borít mindent,
Haragot szít, s bút libbent!
Bizalom siklik, könny csordul,
Lélek, mint gyönge levél, bolydul.

Harsongás szól, szeretet bomlik,
S ember lelke szertefoszlik,
Rideg a világ, s egyedül ellene,
Tán ezt tényleg így kellene?

Bizalom nincs, elillant innen,
Magányos az élet, nem jó itten!
Eltűnt a mosoly, komor minden,
Boldogság benne már nincsen!

Feljő a nap, de sötét marad,
Az ember lelkére bú ragad.
Nincs mást tenni, jő a mosoly,
Boldogságot színlelj igazán jól!