Szűcs Noémi - Egy 8.-os gondolatai

Vannak azok az évek mikor nem tudod,hogy s mint,

Mihez vagyunk fiatalok, s mihez idősek mink.

Hasonlítani akarunk a tömegre, de ki akarunk valahogy tünni,

Valami különlegeset, vagy éppen egészen egyedit tenni.

Nem akarunk felnőni, de kicsik sem igazán vagyunk már,

Mit lehet és mit már nem, az eszünk csak ezen jár.

Fura érzés, hogy már lassacskán mind innen elballagunk,

Hisz ezzel megszokott környezetünkből teljesen kiszakadunk.

Év végéhez közeledve egyre jobban tudatosul a tény bennünk,

Hogy év végén tovább, az ismeretlen útra kell nekünk lépnünk.

Elkezdtük utunkat keresni, sokan hamar meg is találtuk,

Ehhez első lépésként felvételit írunk, és új iskolát választottunk.

Az idei esztendő egy érzelmi hullámvasút mindannyiunknak,

Azon izgulunk, hogy felvesznek-e, mert az, hogy nem az is előfordulhat.

Lassan nyugodni térünk, hogy megérkezik a számunkra nagy hír?

Vagy az agyunk majd azon kattog mi lesz velünk az ismeretlen útjain?

Több tucat kérdés fogalmazódik meg bennünk naponta,

És még több emlék, amint visszatekintünk a jó emlékekre, szép napokra,

De nekünk már az új osztály rejtelmeire teljesen felkészülve kéne állnunk?

Vagy lehet nem? Mindegy ezt az újat meg kell ismernünk szembe kell vele szállnunk.