Szűcs Noémi - Alkony

Vörösfényű, gyönyörű és fenséges alkony,

amit végig nézek éppen a Duna parton.

Nézem ahogy, lejjebb kúsznak a sugarak az égen,

s csendben úsznak az utolsó sugarak a vízben.

A színpompában úszó égalja,

egyre sötétebbe hajlik már át mára.

A nap még éppen ki-ki kukucskál,

s az utolsó fénycsóvája,is épp még fel-fel poroszkál.

Már az utolsó sugarak is eltűnőben vannak,

ezzel eljő az éj, s teret ad egy időre a holdnak.

De ne csüggedjünk, mert reggel újra feljő,

hisz e hatalmas fénygömb minden nap az égre eljő.